Egész életem minden pillanatát
a családom tette ki és a nők, nem mintha az összes ujjamra került volna egy, számomra nem volt fontos, hogy feleséget keressek magamnak, általában volt egy
barátnőm és ő járt el velem a rendezvényekre, valamint a családi összejövetelekre.
Ilyen volt a mellettem ülő hölgy is, Júlia. Azt hiszem kicsit untam, ahogy az
öcsém és az újdonsült felesége is. Dani gyönyörű lányt talált magának, aki
ráadásul intelligens is volt, ezt pedig becsültem egy nőben. Sajnos Júlia nem
volt ennyire szerencsés, ugyanis semmi érdekes nem hagyta el
a száját. Ez látszott a körülöttünk ülők arcán is. Próbáltam figyelni mit is
mondd, amire a családom ennyire rosszul reagál, de nem ment. Bárgyú mosollyal
ültem az asztalnál és tovább gondolkoztam. Dani, apa cégénél ismerte meg
Ramónát, akinek az ikertestvére velem szemben ült. Olyanok voltak, mint a
mágnes két ellentétes pórusa, Rami barna hosszú hajjal és ugyanilyen színű nagy
szemekkel rendelkezett, míg Flóra rövid szőke hajú volt, kicsit fiús és
belevalóbb. A modora hagyott némi kívánnivalót maga után, de ezen felül soha
nem tudtunk belekötni, mert az egész család imádta, a szüleim úgy szerették a
két lányt, mintha a sajátjaik lennének. Ezért pedig becsültem őket, soha nem
voltak irigyek, még ha meg is tehették volna. Apa minden évben nagyobb
összegeket adományozott a gyermekalapítványoknak, valamint anya ételt osztott
decemberben, amikor csak tudott. Év közben pedig vitte a ruhákat, ahova csak
lehetett.
- Édesem, nem táncolunk? –
kérdezte Júlia, mire felsóhajtottam. Esküszöm, Magyarországon azért vannak a
lakodalmak, hogy az embereket kínozzák. Bár szerettem táncolni, a zenén felül
is. Kár, hogy szerencsétlen voltam, mint egy darab fa. Ami nem keringő, az nem
megy. Így is anya műve volt a társastánci tudásom. Tizenöt éves koromban
beíratott egy tanfolyamra, majd az öcsémmel, ugyanebben a korban szintén
megtette, azóta már megtanultuk, hogy ez csak előny, még ha akkor szenvedtünk
is rendesen.
- Nem lehetne, hogy a
sógornőjét kérje fel? Meg ne haragudj, drágám, de Kristófnak illene táncolnia
Ramival – válaszolt anya. Mondhatnám, hogy jó mentés volt, de tudtam, hogy
forralnak valamit. Bólintottam megadás képen, majd felkérve a menyasszonyt a
táncparkettre sétáltunk.
- Mondd, hallani akarom, mi
történik a családomban – morogtam, majd elnevettem magam. Tudtam, hogy
szeretnek és törődnek velem, ami sokszor túl sok, viszont ezt soha nem róhatom
fel nekik, még ha idegesítőek is, akkor sem, mert szeretem őket. – Mit tettem?
- Mikor szeretnél vele
szakítani? – kérdezte Rami kertelés nélkül. Erre csak a szemeimet tudtam
forgatni. Bassza meg, hogy ennyire ismernek! – Tökre felesleges volt elhoznod,
szegény csacsog, mint egy liba és senkit nem érdekel, unalmas és kicsit sem
hozzád való.
- Ki való hozzám, drága
sógornőm? – nevettem, bár a válasza azért érdekelt.
- Egy magabiztos,
család centrikus nő, aki okos és kedves, de kiáll magáért, s nem akar rád
támaszkodni mindenben. Tudod, akivel jó csapatot alkotnátok…
- Mint te és az öcsém?
Bármennyire is édesek vagytok, – ezt kicsit szarkasztikusan mondtam, de Rami
fel sem vette – sajnos nem mindenki találhatja meg élete párját.
- De hát szeretnél gyerekeket
nem?
- Persze, hogy szeretnék és
jókat dugni is, de ettől még nem fogok minden jöttmentet az ágyamba cipelni és
gyűrűt húzni az ujjára. Amúgy is most épp tetszik valaki – kacsintottam, majd
kipörgettem a karjaim közül, mire felnevetett. Tényleg elbűvölő volt, a fehér
ruhájában, amit alig várok, hogy levegyen és visszavihessem a szalonba. Tegnap
délelőtt óta azon töröm a fejem, miként hívhatnám el vacsorázni Dorinát. Bár tudom,
hogy házas, mégsem zavartathatom magam, ha ennyire begerjesztett. Este alig
bírtam magammal, Júlián próbáltam levezetni a szexuális túl töltöttségemet, de
nem éreztem azt, amit a szalonban. Őt nem akartam addig kényeztetni, míg a
nevemet sikítja, vagy amíg nem könyörög, hadd élvezzen el. A farkam rá is
felállt, de nem úgy, hogy azt érezzem, egy apró gesztusától meghalok. Átlagos
volt, ami nagyon bántott, de ez ilyen volt és kész.
- Ki? Esküszöm, nem kotyogom
ki, csak mondd el! Anyukád megint villásreggelit szervez, mert a barátnőjének
a lánya éppen hozzád illene. Ezzel csak az a gond, hogy ismerem és hidd el
nekem, te nem akarod.
- Az öcsém tudja, ha akarja
majd megossza veled. Elhiheted, nem én leszek az, aki ilyenekről pletykálkodik,
férfi vagyok, vagy mi a szösz. – Rántottam meg a vállaimat, miközben ismét
megpörgettem Ramit.
- Akkor Dani honnan tudja? –
kérdezte mosolyogva, tudva, hogy innen nem igazán kerülök ki győztesen.
Felnevettem az elégedett mosolyát látva, majd megadva magam válaszoltam: -
Muszáj volt elmondanom neki, mert kellett a tervemhez.
- Na, ide figyelj Kristóf!
Vagy elmondod ki az, vagy anyukád olyan nőket fog bemutatni neked, akikkel egy
percet nem bírsz majd ki, kezeskedem a jelöltekről. – Nem igazán ijesztett meg,
bár utáltam az összes ott megismert embert. Mindegyik nő unalmas volt és
nagyképű. Ha elsütöttünk az öcsémmel egy viccet udvariasan mosolyogtak, de
látszott rajtuk, hogy nem is értik mit erőlködünk mi ott egyáltalán. Lelombozó
társaság volt.
- Ez gonosz volt! Tudod, hogy
mennyire rühellem, ha anya akar nekem feleséget keresni.
- Mert szerinte unalmas idióta
libákkal vagy együtt. Amit el kell ismerned, ugyanis szegény Júlia is ilyen. –
Unalmas? Jó, talán… De a jelöltjei sem voltak jobbak az én barátnőimnél.
- Dorina az, a szalonból. –
Rájöttem, hogy miért ne oszthatnám meg vele ezt a kis információt, hiszen
hónapokig oda járt, hátha tud valami fontosat, ami az én figyelmemet
elkerülhette.
- Nem! Na, azt már nem! Meg
vagy te húzatva? Te elmeháborodott! – morogta, miközben megállt előttem és
karba tette a kezeit. – Ha ma a közelébe mész a testvérpárnak, kiheréllek,
saját kezűleg, Istenemre mondom, Kristóf! – szúrós szemekkel nézett rám, én
pedig csak pislogtam. Mi a franc? Itt lesznek? Ez az este nem is alakulhatna
jobban… Miért nem említette ezt Dani? Elmondtam neki, hogy tegnap a szalonban
találkoztam a két tulajjal, akik testvérek, s az egyiküket Dorinának hívták,
terhes és házas is. De olyan szexi… Ohh, de még mennyire. A gondolattól ismét
szűkebb lett a nadrágom. A hosszú lábai és a formás mellei… A telt ajka, azt
szeretném, hogy sikítsa a nevemet, miközben elélvez. De még mennyire! Tudni
akarom, mennyi idő kell neki, míg nem bír magával és könyörög a nyelvem
érintéséért. – Te figyelsz egyáltalán rám? – kérdezte Rami, mire megráztam a
fejem. – Marha jó, beszéltem hozzád, te barom.
- Szerelmem, mi a baj? –
kérdezte Dani, a hátam mögül. Nem tudom hogyan kerülhetett oda, azt hiszem pár
pillanat tényleg kiesett. – Tesó, mondd hogy nem húztad fel! Vágod, hogy az
esküvőnkön vagy, ugye?
- Kuss! Csak beszélgettünk, ő
erőltette a témát.
- Kitalálom: nők, nők és
Dorina vagy ki… - nevetett. Átfogta a felesége derekát és magához húzta.
Belecsókolt a nyakába, mire a másik elkezdett kuncogni. Ha nem itt lettem
volna, pont a lagzijukon tuti beszóltam volna nekik, de így csak a szemeimet
forgattam. – Ha érdekel, akkor a terem másik végében ülnek. Flóra nagyon
készséges volt.
- Kösz tesó, meghálálom! –
Túrtam bele az összekötött hajamba idegesen, nála rendesebb öcsém nem is
lehetne. Persze Ramónából ismét előjött a női összetartás, vagy mi a szösz, nem
tudom, de kurvára remélem, hogy megtartja a jó szokását, s csak akkor szól bele
a dolgaimba, ha én kérem.
- Ne bántsd meg, te balfék! –
motyogta Rami, mire futólag megöleltem, majd arra vettem az irányt, amerre Dani
navigált.
- Kicsim hova mész? – kérdezte
utánam kiabálva Júlia. Megálltam, visszafordultam hozzá és elmondtam, hogy egy
ismerősömmel kellene beszélnem, addig maradjon csak anyuékkal, mert jobban meg
szeretnék ismerni. Persze szemenszedett hazugság volt, hiszen még este ki fogom
rúgni, de jobb megoldásnak tűnt, mintha elküldtem volna most azonnal a picsába.
Folytattam az utamat az
asztalok között, miközben az emberek arcát vizslattam. Reménykedtem, hogy
könnyen megtalálom a két elbűvölő nőt, ha pedig nem, majd kérdezősködök egy
keveset. Ennyi még bőven belefér, feltűnés nélkül. Ugyanis nem szeretném, ha a
szüleim fülébe valamiféleképpen visszajutna egy apró pletyka, arról, hogy
terhes nők után koslatok. A végén még többet képzelnének bele, mint amit
valójában rejt a szituáció.
- Kit keresel szépfiú? – A hang
a hátam mögül jött, így azonnal megfordultam, s szembe találtam magam Dorina
húgával, Dorottyával. – Ha a testvéremet, el kell keserítenem téged: nem
szeretne látni. Tudod nem mindenkinek jönnek be a szőke hosszú hajú, kék szemű
pasik – kacsintott. Alaposan szemügyre vettem: zöld szemek, összefogott, barna
haj, telt idomú, szexi test, amire vörös ruhát húzott. Elképesztően jól nézett
ki. Kitudja, ha őt látom meg előbb, lehet, le sem tudom róla venni a kezeimet,
de valamiért Dorina tetszett igazán. A magabiztossága, amit terhesen is
sugárzott magából, hívogató volt, még akkor is, ha flörtölés közben elküldött a
halál faszába. – Mellesleg van elég baja, nem kell, hogy egy gazdag barom
koslasson utána. Ha feltűnt, akkor terhes, az én gyönyörűségeimet pedig nem
bánthatod!
- Miről beszélsz?
- Tagolom, hátha
elmeháborodott vagy: ter-hes, ik-re-ket vár. Na így már kapizsgálod Szőke
herceg? – kérdezte, a hangja merő gúny volt, tényleg úgy kezelt mint egy hülye
gyereket.
- Oké, oké. – Tartottam fel
védekezően a kezeimet, tenyereimet felé fordítva. Esküszöm zakkant a csaj.
- Már megint mi történt? –
kérdezte a hátam mögül egy új hang, mire felé fordultam, így ragadtam a testvérpár
közé. – Mondd csak Dorottya, miért nem írod ki a szalon ablakába: Figyelem, aki
hozzászól a terhes nővéremhez kiherélem. Csókol: anyatigris. – Itt nem bírtam
tovább felröhögtem, de kár volt, mert mind a ketten bosszúsan néztek rám. –
Persze ettől még nem érdekelsz. – Rántotta meg egy kicsit a vállait, amitől
észbe kaptam, s feltűnt, hogy szabadon van a bársonyos bőre. Bársonyos, mi?
Istenem, szánalmas vagyok, ha már ezt is elkönyvelem magamban, hiszen hozzá sem
értem! Innen meg sem álltam, s végigmustráltam a tekintetemmel: kerek hasa még
szebb ívben gömbölyödött a ruhájában, hosszú lábait kiemelte a brutálisan magas
sarkú cipője, a többi testrésze pedig ugyanolyan édesnek tűnt, mint a méz.
Halkan felnyögtem, mikor ajkait összeszorította és mérgesen nézett rám.
- Azt hiszem megtettem, amit
megkövetelt a haza, megyek inni – nevetett fel Dorottya, majd sarkon fordult és
elsietett a pult felé.
- Azt hiszem, le kell ülnöm,
szóval ha nem haragszol most megyek. – Meg sem várva a válaszom sétált el,
amitől észbe kaptam és utána siettem, mi a szar? Nem is tettem semmit! Jó, talán
kikezdtem vele, de nem nézhetek ki annyira pocsékul, hogy ne érdekeljem.
Mellesleg házas, ha hihetek neki, de azt nem mondta senki, hogy kitől terhes.
- Tényleg férjnél vagy? –
kérdeztem, miközben kihúzva a széket, helyet foglaltam mellette. Fáradtan
felnézett rám, majd megdörzsölve a homlokát válaszolt.
- Házas vagyok, de a párom
válni akar. Jobb? – Persze, hogy jobb volt. Sőt... Egy nagy kő esett le a
szívemről: ez azt jelenti szabad a pálya: szexre még neki is szüksége van.
