- Segíthetek valamiben? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. Láttam rajta, hogy nem érti, mit keres egy férfi az esküvői ruhaszalonban. Erre a gondolatra muszáj volt elvigyorodnom. Ha ennél is szexibb lenne ruhában, menten elélveznék már a látványától is. Kihúztam magam előtte, nem akartam, hogy lássa mennyire rabja lettem a gyönyörű testének.
- Már alig várom. Remélem egész napra szól az ajánlata, mert nagyon rám férne a segítsége – vigyorogtam rá. Egyre idegesebbnek tűnt a jelenlétemben, pedig alig beszéltünk pár szónál többet.
- Elnézést, de kétlem, hogy ön jó helyen jár.
- Ne kételkedjen, kedves – rápillantottam a névtáblájára, ami a melle felett volt megtűzve. Nyeltem egyet zavaromban, féltem, hogy túl feltűnő a testem reakciója. – Dorina. A tudásom pont olyan jó, ahogy most elképzeli – nevettem. Felhúzott szemöldökkel nézett rám. Láttam rajta, hogy nem szokott hozzá, hogy így bánjanak vele. Vajon nem is szokott vele flörtölni senki? De hát terhes! Valahogy össze kellett szednie a férjének… A gondolatra, hogy valaki is hozzáérhet ettől a perctől fogva, megborzongtam. – Férjnél vagy? – kérdeztem rá nyíltan. Tudnom kellett, hogy mire számítsak. Mégsem kezdhetek ki vele, ha boldog párkapcsolatban él, s még gyermeket is vár. Mert a gyermek az egy apró tényező, szeretem őket, de egy bosszús férj már nehezebb dió.
- Magának aztán semmi köze hozzá! - bosszankodott. A farkam újra összerándult a nadrágomban. Heves reakciója egyre jobban gerjesztette bennem a vágyat. A kurva életbe! Ha most feláll tőle a faszom, mi lenne, ha folytatnánk ezt valahol, talán az öltözőben? – Na jó. Legyen kedves és távozzon – mutatott a mögöttem elhelyezkedő ajtóra, mire muszáj volt felnevetnem. Idegesen fújt egyet és karjait egymásba fonta a mellkasa előtt, amitől még hangsúlyosabbak lettek nagy mellei és a várandós hasa. A fantáziám újra elkalandozott volna, de nem igen volt rá időm, mert újra megszólalt, én pedig csüngtem minden szaván, ami kijött telt ajkai közül. – Ide figyeljen, én itt dolgozom, öt hónapos terhes vagyok, fájnak a lábaim, a derekam, rohadtul unom a hisztis menyasszonyokat, akik nem képesek egyetlen önálló döntést meghozni. Valamint még boldogtalanok is, pedig életük legszebb napjára készülnek. Semmi kedvem egy arrogáns seggfejhez, aki fel akar szedni egy numerára, s nem látja, hogy a dumája gáz, mellesleg akkor sem jönne be, ha ő lenne az utolsó férfi a Földön, én meg az egyetlen nő – itt egy pillanatra megállt, már közbe akartam szólni, mikor vett egy mély levegőt és folytatta a panaszáradatot. – Van ízlésem, még ha rossz is. Lehet, hogy jóképű, szexi és veszettül édes a mosolya, de nem érdekel – rántotta meg a vállát. – Amint látja, férfiak terén gyakran mellélövök – mutatott nagy hasára, mire bárgyún rámosolyogtam. Össze voltam zavarodva. Akkor most nincs senkije? Hogyan lett terhes? Ki volt az a barom, aki megbántotta? Miért ennyire ideges a közeledésemtől? Bejövök neki? Mi a franc van már!
- Ha a véleményem kell, akkor tudd, hogy még jobban tetszel. Gyönyörű vagy terhesen, bár még nem láttalak máshogy, mégis ez a véleményem.
- Elég volt! Kifelé! – bökte meg a mellkasom. Megfogtam a csuklóját és közelebb rántottam magamhoz.
- Nem illik egy vásárlóval így bánni – suttogtam, közvetlenül a szemébe nézve, mire ő csak tátogni bírt. – Kedves Dorina, a sógornőm ruhájáért jöttem – nevettem. Ő csak kiszabadította a kezét, majd hátrébb lépett. Amikor kitalálta az öcsém, Dani, hogy én hozzam el a menyasszonya ruháját képen röhögtem, s közöltem, hogy álmodik a nyomor, én aztán el nem megyek egy ruhaszalonba sem, de rá kellett jönnöm, ő tett nekem szívességet és nem fordítva. – Szabó Kristóf – nyújtottam kézfogásra a kezemet, de csak ránézett, majd megfordult és kihúzva magát, elindult egyenesen előre. Egy másodpercre visszanézett rám a válla fölött és kijelentette, amit annyira tudni akartam:
- Házas vagyok.
