I. fejezet - Szexre még neki is szüksége van

Egész életem minden pillanatát a családom tette ki és a nők, nem mintha az összes ujjamra került volna egy, számomra nem volt fontos, hogy feleséget keressek magamnak, általában volt egy barátnőm és ő járt el velem a rendezvényekre, valamint a családi összejövetelekre. Ilyen volt a mellettem ülő hölgy is, Júlia. Azt hiszem kicsit untam, ahogy az öcsém és az újdonsült felesége is. Dani gyönyörű lányt talált magának, aki ráadásul intelligens is volt, ezt pedig becsültem egy nőben. Sajnos Júlia nem volt ennyire szerencsés, ugyanis semmi érdekes nem hagyta el a száját. Ez látszott a körülöttünk ülők arcán is. Próbáltam figyelni mit is mondd, amire a családom ennyire rosszul reagál, de nem ment. Bárgyú mosollyal ültem az asztalnál és tovább gondolkoztam. Dani, apa cégénél ismerte meg Ramónát, akinek az ikertestvére velem szemben ült. Olyanok voltak, mint a mágnes két ellentétes pórusa, Rami barna hosszú hajjal és ugyanilyen színű nagy szemekkel rendelkezett, míg Flóra rövid szőke hajú volt, kicsit fiús és belevalóbb. A modora hagyott némi kívánnivalót maga után, de ezen felül soha nem tudtunk belekötni, mert az egész család imádta, a szüleim úgy szerették a két lányt, mintha a sajátjaik lennének. Ezért pedig becsültem őket, soha nem voltak irigyek, még ha meg is tehették volna. Apa minden évben nagyobb összegeket adományozott a gyermekalapítványoknak, valamint anya ételt osztott decemberben, amikor csak tudott. Év közben pedig vitte a ruhákat, ahova csak lehetett.

- Édesem, nem táncolunk? – kérdezte Júlia, mire felsóhajtottam. Esküszöm, Magyarországon azért vannak a lakodalmak, hogy az embereket kínozzák. Bár szerettem táncolni, a zenén felül is. Kár, hogy szerencsétlen voltam, mint egy darab fa. Ami nem keringő, az nem megy. Így is anya műve volt a társastánci tudásom. Tizenöt éves koromban beíratott egy tanfolyamra, majd az öcsémmel, ugyanebben a korban szintén megtette, azóta már megtanultuk, hogy ez csak előny, még ha akkor szenvedtünk is rendesen.

- Nem lehetne, hogy a sógornőjét kérje fel? Meg ne haragudj, drágám, de Kristófnak illene táncolnia Ramival – válaszolt anya. Mondhatnám, hogy jó mentés volt, de tudtam, hogy forralnak valamit. Bólintottam megadás képen, majd felkérve a menyasszonyt a táncparkettre sétáltunk.

- Mondd, hallani akarom, mi történik a családomban – morogtam, majd elnevettem magam. Tudtam, hogy szeretnek és törődnek velem, ami sokszor túl sok, viszont ezt soha nem róhatom fel nekik, még ha idegesítőek is, akkor sem, mert szeretem őket. – Mit tettem?

- Mikor szeretnél vele szakítani? – kérdezte Rami kertelés nélkül. Erre csak a szemeimet tudtam forgatni. Bassza meg, hogy ennyire ismernek! – Tökre felesleges volt elhoznod, szegény csacsog, mint egy liba és senkit nem érdekel, unalmas és kicsit sem hozzád való.

- Ki való hozzám, drága sógornőm? – nevettem, bár a válasza azért érdekelt.

- Egy magabiztos, család centrikus nő, aki okos és kedves, de kiáll magáért, s nem akar rád támaszkodni mindenben. Tudod, akivel jó csapatot alkotnátok…

- Mint te és az öcsém? Bármennyire is édesek vagytok, – ezt kicsit szarkasztikusan mondtam, de Rami fel sem vette – sajnos nem mindenki találhatja meg élete párját.

- De hát szeretnél gyerekeket nem?

- Persze, hogy szeretnék és jókat dugni is, de ettől még nem fogok minden jöttmentet az ágyamba cipelni és gyűrűt húzni az ujjára. Amúgy is most épp tetszik valaki – kacsintottam, majd kipörgettem a karjaim közül, mire felnevetett. Tényleg elbűvölő volt, a fehér ruhájában, amit alig várok, hogy levegyen és visszavihessem a szalonba. Tegnap délelőtt óta azon töröm a fejem, miként hívhatnám el vacsorázni Dorinát. Bár tudom, hogy házas, mégsem zavartathatom magam, ha ennyire begerjesztett. Este alig bírtam magammal, Júlián próbáltam levezetni a szexuális túl töltöttségemet, de nem éreztem azt, amit a szalonban. Őt nem akartam addig kényeztetni, míg a nevemet sikítja, vagy amíg nem könyörög, hadd élvezzen el. A farkam rá is felállt, de nem úgy, hogy azt érezzem, egy apró gesztusától meghalok. Átlagos volt, ami nagyon bántott, de ez ilyen volt és kész.

- Ki? Esküszöm, nem kotyogom ki, csak mondd el! Anyukád megint villásreggelit szervez, mert a barátnőjének a lánya éppen hozzád illene. Ezzel csak az a gond, hogy ismerem és hidd el nekem, te nem akarod.

- Az öcsém tudja, ha akarja majd megossza veled. Elhiheted, nem én leszek az, aki ilyenekről pletykálkodik, férfi vagyok, vagy mi a szösz. – Rántottam meg a vállaimat, miközben ismét megpörgettem Ramit.

- Akkor Dani honnan tudja? – kérdezte mosolyogva, tudva, hogy innen nem igazán kerülök ki győztesen. Felnevettem az elégedett mosolyát látva, majd megadva magam válaszoltam: - Muszáj volt elmondanom neki, mert kellett a tervemhez.

- Na, ide figyelj Kristóf! Vagy elmondod ki az, vagy anyukád olyan nőket fog bemutatni neked, akikkel egy percet nem bírsz majd ki, kezeskedem a jelöltekről. – Nem igazán ijesztett meg, bár utáltam az összes ott megismert embert. Mindegyik nő unalmas volt és nagyképű. Ha elsütöttünk az öcsémmel egy viccet udvariasan mosolyogtak, de látszott rajtuk, hogy nem is értik mit erőlködünk mi ott egyáltalán. Lelombozó társaság volt.

- Ez gonosz volt! Tudod, hogy mennyire rühellem, ha anya akar nekem feleséget keresni.

- Mert szerinte unalmas idióta libákkal vagy együtt. Amit el kell ismerned, ugyanis szegény Júlia is ilyen. – Unalmas? Jó, talán… De a jelöltjei sem voltak jobbak az én barátnőimnél.

- Dorina az, a szalonból. – Rájöttem, hogy miért ne oszthatnám meg vele ezt a kis információt, hiszen hónapokig oda járt, hátha tud valami fontosat, ami az én figyelmemet elkerülhette.

- Nem! Na, azt már nem! Meg vagy te húzatva? Te elmeháborodott! – morogta, miközben megállt előttem és karba tette a kezeit. – Ha ma a közelébe mész a testvérpárnak, kiheréllek, saját kezűleg, Istenemre mondom, Kristóf! – szúrós szemekkel nézett rám, én pedig csak pislogtam. Mi a franc? Itt lesznek? Ez az este nem is alakulhatna jobban… Miért nem említette ezt Dani? Elmondtam neki, hogy tegnap a szalonban találkoztam a két tulajjal, akik testvérek, s az egyiküket Dorinának hívták, terhes és házas is. De olyan szexi… Ohh, de még mennyire. A gondolattól ismét szűkebb lett a nadrágom. A hosszú lábai és a formás mellei… A telt ajka, azt szeretném, hogy sikítsa a nevemet, miközben elélvez. De még mennyire! Tudni akarom, mennyi idő kell neki, míg nem bír magával és könyörög a nyelvem érintéséért. – Te figyelsz egyáltalán rám? – kérdezte Rami, mire megráztam a fejem. – Marha jó, beszéltem hozzád, te barom.

- Szerelmem, mi a baj? – kérdezte Dani, a hátam mögül. Nem tudom hogyan kerülhetett oda, azt hiszem pár pillanat tényleg kiesett. – Tesó, mondd hogy nem húztad fel! Vágod, hogy az esküvőnkön vagy, ugye?

- Kuss! Csak beszélgettünk, ő erőltette a témát.

- Kitalálom: nők, nők és Dorina vagy ki… - nevetett. Átfogta a felesége derekát és magához húzta. Belecsókolt a nyakába, mire a másik elkezdett kuncogni. Ha nem itt lettem volna, pont a lagzijukon tuti beszóltam volna nekik, de így csak a szemeimet forgattam. – Ha érdekel, akkor a terem másik végében ülnek. Flóra nagyon készséges volt.

- Kösz tesó, meghálálom! – Túrtam bele az összekötött hajamba idegesen, nála rendesebb öcsém nem is lehetne. Persze Ramónából ismét előjött a női összetartás, vagy mi a szösz, nem tudom, de kurvára remélem, hogy megtartja a jó szokását, s csak akkor szól bele a dolgaimba, ha én kérem.

- Ne bántsd meg, te balfék! – motyogta Rami, mire futólag megöleltem, majd arra vettem az irányt, amerre Dani navigált.

- Kicsim hova mész? – kérdezte utánam kiabálva Júlia. Megálltam, visszafordultam hozzá és elmondtam, hogy egy ismerősömmel kellene beszélnem, addig maradjon csak anyuékkal, mert jobban meg szeretnék ismerni. Persze szemenszedett hazugság volt, hiszen még este ki fogom rúgni, de jobb megoldásnak tűnt, mintha elküldtem volna most azonnal a picsába.

Folytattam az utamat az asztalok között, miközben az emberek arcát vizslattam. Reménykedtem, hogy könnyen megtalálom a két elbűvölő nőt, ha pedig nem, majd kérdezősködök egy keveset. Ennyi még bőven belefér, feltűnés nélkül. Ugyanis nem szeretném, ha a szüleim fülébe valamiféleképpen visszajutna egy apró pletyka, arról, hogy terhes nők után koslatok. A végén még többet képzelnének bele, mint amit valójában rejt a szituáció.

- Kit keresel szépfiú? – A hang a hátam mögül jött, így azonnal megfordultam, s szembe találtam magam Dorina húgával, Dorottyával. – Ha a testvéremet, el kell keserítenem téged: nem szeretne látni. Tudod nem mindenkinek jönnek be a szőke hosszú hajú, kék szemű pasik – kacsintott. Alaposan szemügyre vettem: zöld szemek, összefogott, barna haj, telt idomú, szexi test, amire vörös ruhát húzott. Elképesztően jól nézett ki. Kitudja, ha őt látom meg előbb, lehet, le sem tudom róla venni a kezeimet, de valamiért Dorina tetszett igazán. A magabiztossága, amit terhesen is sugárzott magából, hívogató volt, még akkor is, ha flörtölés közben elküldött a halál faszába. – Mellesleg van elég baja, nem kell, hogy egy gazdag barom koslasson utána. Ha feltűnt, akkor terhes, az én gyönyörűségeimet pedig nem bánthatod!

- Miről beszélsz?

- Tagolom, hátha elmeháborodott vagy: ter-hes, ik-re-ket vár. Na így már kapizsgálod Szőke herceg? – kérdezte, a hangja merő gúny volt, tényleg úgy kezelt mint egy hülye gyereket.

- Oké, oké. – Tartottam fel védekezően a kezeimet, tenyereimet felé fordítva. Esküszöm zakkant a csaj.

- Már megint mi történt? – kérdezte a hátam mögül egy új hang, mire felé fordultam, így ragadtam a testvérpár közé. – Mondd csak Dorottya, miért nem írod ki a szalon ablakába: Figyelem, aki hozzászól a terhes nővéremhez kiherélem. Csókol: anyatigris. – Itt nem bírtam tovább felröhögtem, de kár volt, mert mind a ketten bosszúsan néztek rám. – Persze ettől még nem érdekelsz. – Rántotta meg egy kicsit a vállait, amitől észbe kaptam, s feltűnt, hogy szabadon van a bársonyos bőre. Bársonyos, mi? Istenem, szánalmas vagyok, ha már ezt is elkönyvelem magamban, hiszen hozzá sem értem! Innen meg sem álltam, s végigmustráltam a tekintetemmel: kerek hasa még szebb ívben gömbölyödött a ruhájában, hosszú lábait kiemelte a brutálisan magas sarkú cipője, a többi testrésze pedig ugyanolyan édesnek tűnt, mint a méz. Halkan felnyögtem, mikor ajkait összeszorította és mérgesen nézett rám.

- Azt hiszem megtettem, amit megkövetelt a haza, megyek inni – nevetett fel Dorottya, majd sarkon fordult és elsietett a pult felé.

- Azt hiszem, le kell ülnöm, szóval ha nem haragszol most megyek. – Meg sem várva a válaszom sétált el, amitől észbe kaptam és utána siettem, mi a szar? Nem is tettem semmit! Jó, talán kikezdtem vele, de nem nézhetek ki annyira pocsékul, hogy ne érdekeljem. Mellesleg házas, ha hihetek neki, de azt nem mondta senki, hogy kitől terhes.

- Tényleg férjnél vagy? – kérdeztem, miközben kihúzva a széket, helyet foglaltam mellette. Fáradtan felnézett rám, majd megdörzsölve a homlokát válaszolt.

- Házas vagyok, de a párom válni akar. Jobb? – Persze, hogy jobb volt. Sőt... Egy nagy kő esett le a szívemről: ez azt jelenti szabad a pálya: szexre még neki is szüksége van.

Prológus

Ott állt a fehér ruhák között, fekete szoknyában, gömbölyödő hassal, mély dekoltázzsal, barna hullámos hajjal, szexi mosollyal és észveszejtő vörös ajkakkal. Ez fogadott, mikor beléptem a szalonba, s ekkor már alig bírtam a gatyámban maradni. Tudtam, hogy kell nekem ez a nő. Bármi áron? Kétlem, de egy próbát azért, csak megért. 

- Segíthetek valamiben? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. Láttam rajta, hogy nem érti, mit keres egy férfi az esküvői ruhaszalonban. Erre a gondolatra muszáj volt elvigyorodnom. Ha ennél is szexibb lenne ruhában, menten elélveznék már a látványától is. Kihúztam magam előtte, nem akartam, hogy lássa mennyire rabja lettem a gyönyörű testének. 

- Már alig várom. Remélem egész napra szól az ajánlata, mert nagyon rám férne a segítsége – vigyorogtam rá. Egyre idegesebbnek tűnt a jelenlétemben, pedig alig beszéltünk pár szónál többet. 

- Elnézést, de kétlem, hogy ön jó helyen jár.

- Ne kételkedjen, kedves – rápillantottam a névtáblájára, ami a melle felett volt megtűzve. Nyeltem egyet zavaromban, féltem, hogy túl feltűnő a testem reakciója. – Dorina. A tudásom pont olyan jó, ahogy most elképzeli – nevettem. Felhúzott szemöldökkel nézett rám. Láttam rajta, hogy nem szokott hozzá, hogy így bánjanak vele. Vajon nem is szokott vele flörtölni senki? De hát terhes! Valahogy össze kellett szednie a férjének… A gondolatra, hogy valaki is hozzáérhet ettől a perctől fogva, megborzongtam. – Férjnél vagy? – kérdeztem rá nyíltan. Tudnom kellett, hogy mire számítsak. Mégsem kezdhetek ki vele, ha boldog párkapcsolatban él, s még gyermeket is vár. Mert a gyermek az egy apró tényező, szeretem őket, de egy bosszús férj már nehezebb dió. 

- Magának aztán semmi köze hozzá!  - bosszankodott. A farkam újra összerándult a nadrágomban. Heves reakciója egyre jobban gerjesztette bennem a vágyat. A kurva életbe! Ha most feláll tőle a faszom, mi lenne, ha folytatnánk ezt valahol, talán az öltözőben? – Na jó. Legyen kedves és távozzon – mutatott a mögöttem elhelyezkedő ajtóra, mire muszáj volt felnevetnem. Idegesen fújt egyet és karjait egymásba fonta a mellkasa előtt, amitől még hangsúlyosabbak lettek nagy mellei és a várandós hasa.  A fantáziám újra elkalandozott volna, de nem igen volt rá időm, mert újra megszólalt, én pedig csüngtem minden szaván, ami kijött telt ajkai közül. – Ide figyeljen, én itt dolgozom, öt hónapos terhes vagyok, fájnak a lábaim, a derekam, rohadtul unom a hisztis menyasszonyokat, akik nem képesek egyetlen önálló döntést meghozni. Valamint még boldogtalanok is, pedig életük legszebb napjára készülnek. Semmi kedvem egy arrogáns seggfejhez, aki fel akar szedni egy numerára, s nem látja, hogy a dumája gáz, mellesleg akkor sem jönne be, ha ő lenne az utolsó férfi a Földön, én meg az egyetlen nő – itt egy pillanatra megállt, már közbe akartam szólni, mikor vett egy mély levegőt és folytatta a panaszáradatot. – Van ízlésem, még ha rossz is. Lehet, hogy jóképű, szexi és veszettül édes a mosolya, de nem érdekel – rántotta meg a vállát. – Amint látja, férfiak terén gyakran mellélövök – mutatott nagy hasára, mire bárgyún rámosolyogtam. Össze voltam zavarodva. Akkor most nincs senkije? Hogyan lett terhes? Ki volt az a barom, aki megbántotta? Miért ennyire ideges a közeledésemtől? Bejövök neki? Mi a franc van már!

- Ha a véleményem kell, akkor tudd, hogy még jobban tetszel. Gyönyörű vagy terhesen, bár még nem láttalak máshogy, mégis ez a véleményem.

- Elég volt! Kifelé! – bökte meg a mellkasom. Megfogtam a csuklóját és közelebb rántottam magamhoz. 

- Nem illik egy vásárlóval így bánni – suttogtam, közvetlenül a szemébe nézve, mire ő csak tátogni bírt. – Kedves Dorina, a sógornőm ruhájáért jöttem – nevettem. Ő csak kiszabadította a kezét, majd hátrébb lépett. Amikor kitalálta az öcsém, Dani, hogy én hozzam el a menyasszonya ruháját képen röhögtem, s közöltem, hogy álmodik a nyomor, én aztán el nem megyek egy ruhaszalonba sem, de rá kellett jönnöm, ő tett nekem szívességet és nem fordítva. – Szabó Kristóf – nyújtottam kézfogásra a kezemet, de csak ránézett, majd megfordult és kihúzva magát, elindult egyenesen előre. Egy másodpercre visszanézett rám a válla fölött és kijelentette, amit annyira tudni akartam:

- Házas vagyok.